Vércseppanalízis
Hulda Regehr Clark Ph.D., N.D. - Meggyógyulhatsz
Abetegségek valódi okai és gyógymmódjai (részlet)
A felfedezés
1988-ban felfedeztem egy új, elektronikus módszert, mely alkalmas az emberi szervek átható vizsgálatára. Léteznek módszerek, melyekkel már "látjuk" a szerveket, ilyenek a röntgen, a CT (komputer tomográfia), az MRI (mágneses rezonanciás képalkotás), vagy az ultrahang. Ezekkel meg lehet állapítani rendellenességeket, további vizsgálatok vagy feltételezések nélkül.
Az én elektromos technikámmal viszont vizsgáljuk a vírusok, baktériumok, gombák, élősködők, oldószerek és mérgek jelenlétét is. A módszer egyszerű, olcsó, gyors és pontos. Elektromossággal sok "csodát" lehet tenni, most ezt a listát kiegészíthetjük a testünkben lévő idegen anyagok vizsgálatával.
A módszer a rádióelektronika alapjain nyugszik.
Abban az esetben, ha nagyon pontosan egybehangoljuk egy külső áramkör kapacitív, és induktív tulajdonságait úgy, hogy annak rezonanciafrekvenciája megegyezik egy kívülről jövő frekvenciával, az áramkör oszcillálni fog. Ez azt jelenti, hogy pozitív visszajelzést kapunk egy erősítő áramkörben. Ezt hallani is lehet, mint egy jelzőrendszer sípolását.
Az általam használt külső áramkör egy audio oszcillátor, amit egyszerű megépíteni, vagy megvásárolni. Testünk sugározza a kívülről jövő frekvenciákat. Amikor testünket összekötjük az audio oszcillátorral, és az rezonanciát eredményez, frekvenciaegyezést találunk. Tehát valami a testünkben megegyezik az áramkörben lévő tárgylemezre helyezett anyaggal. Például, ha egy vírus laboratóriumi mintáját helyezzük a tárgylemezre, a rezonanciát figyelve meg tudjuk határozni, hogy a testünkben megtalálható-e ugyanaz a vírus.
A mindennapos új felfedezések izgalmát azonban beárnyékolja egy aggasztó kérdés. Hogyan lehetséges, hogy rádiófrekvencia észlelhető az áramkörben, minden különösebb nagyfrekvenciájú energiaforrás nélkül? Az általam használt audio oszcillátor csak 1000 Hz-es volt; a rádiófrekvencia viszont több százezer hertzes. Mindezeken túl, a jelenséget egy ósdi dermatron segítségével állítottam elő, ami csak egyenáramot bocsát ki, nem pedig frekvenciát!
A nagyfrekvenciájú energiának valahonnan jönnie kellett! Én lehettem a forrása? Nevetséges!
Volt azonban egy módja, hogy ezt ellenőrizzem. Amennyiben tényleg az én testem bocsátja ki a nagyfrekvenciájú energiát, akkor azt egy megfelelő kapacitású kondenzátorral ki is lehet oltani, és a földbe irányítani. Ez meg kell hogy állítsa a válasz oszcillálást. Elgondolásom igaznak bizonyult. A "nevetséges" szó azonban továbbra is ott csengett a fülemben, ezért egy újabb próbát tettem. Abban az esetben, ha tényleg rádiófrekvencia jelenik meg az áramkörömben, azt egy megfelelő, hirtelen fojtással blokkolni lehet. Pontosan ez történt. Gondoltam, jöjjön a harmadik próba. Egy valóságos rezonanciajelenség esetén, ha egy kapacitást adok az áramkörhöz, a rezonanciának meg kell szűnnie, viszont ha egy induktivitást is adok a körbe, a rezonanciának vissza kell térnie. Így is történt. Grafikonokat készítettem a kapacitás és induktivitás kapcsolatáról, melyek teljesen reprodukálhatónak bizonyultak.
De akkor miért nem láttam ezt a rádiófrekvencia-oszcilloszkópomon?
Valószínűleg azért, mert ez nagyfrekvenciájú energia volt, nem pedig nagyenergiájú frekvencia, és nem tudtam, hogyan erősítsem fel azt a háttérzaj szintje fölé. Ettől függetlenül az eredmény nem volt teljesen meggyőző, de ahhoz túlságosan is biztató, hogy ne vegyem figyelembe.
Elhatároztam, hogy egy negyedik próbát is teszek. Amennyiben a testem tényleg rádiófrekvenciát sugároz, amely egy áramkörbe vezethető, akkor annak interferálnia kell egy másik, kívülről jövő rádiófrekvenciával, ha azt az áramkörhöz adjuk. Bekapcsoltam a körbe a frekvenciagenerátoromat, amelyet először 1000 Hz-re állítottam. Ekkor nem volt észlelhető rezonancia, tehát interferált. Jelenthette ez azt, hogy a testem nem sugárzott 1000 Hz-en? Vagy talán azt, hogy a belőlem jövő 1000 Hz-et a frekvenciagenerátor 1000 Hz-e kioltotta? Fokozatosan emeltem a frekvenciát 10 000 Hz-re, 100 000 Hz-re, végül pedig 1 000 000 Hz-re. Nyoma sem volt rezonanciának, és semmilyen következtetést sem tudtam levonni. Délután öt óra volt, vasárnap, legfőbb ideje, hogy abbahagyjam. Mivel a frekvenciagenerátorom képes volt 2 000 000 Hz-et produkálni, úgy gondoltam, hogy egy utolsó próba nem tarthat sokáig. Feltekertem hát 1 800 000 Hz-re és a rezonancia sikított!
Hangokat hallanék csupán? Nincs többé interferencia. Újra és újra megismételtem. Miért csak most rezonált és korábban miért nem? Talán elértem a testem sugárzási hullámsávját és ezért nem interferál többé?
Megtaláltam a legalacsonyabb, még rezonáló frekvenciát, ami 1 562 000 Hz volt. Innen haladtam felfelé (kb. 2000 különböző frekvenciát próbáltam), egészen 2 000 000 Hz-ig, (ez volt a frekvenciagenerátorom felső határa), és minden frekvencia rezonált.
Egy évvel később vásároltam egy jobb frekvenciagenerátort, hogy a testem felső hullámhosszát meg tudjam állapítani. Minden frekvencia 1 562 000 és 9 457 000 Hz között rezonált, ha az áramkörbe csatoltam.
Ekkor valószínűnek tűnt, hogy az emberi test - mint egy rádióállomás - elektromosan sugároz, azonban egy meglehetősen széles frekvenciasávon és nagyon alacsony feszültségen, ami miatt ezt eddig még nem érzékelték, és mérték.
Mindennek van egy saját frekvenciája
Arra szántam az időt, hogy különböző élőlények frekvenciasávjait határozzam meg. Megtaláltam a legyek, bogarak, pókok, bolhák, és hangyák frekvenciáit, melyek 1 és 1,5 millió Hz között voltak. A svábbogár frekvenciái voltak a legmagasabbak azok között a rovarok között, melyeket vizsgáltam.
Ekkor tettem egy meglepő felfedezést. Egy döglött rovarnak is volt hullámsávja! Sokkal keskenyebb, és közel a felső határhoz, mint amikor még élt, de határozottan jelen volt. Tehát nem egy kizárólagos élő szervezetekre jellemző jelenségről van szó.
Amennyiben az élettelen dolgoknak is van hullámsávja, akkor talán a mikroszkopikus vizsgálatokra tárgylemezen készített élősködők is használhatóak; így a kertemben való keresgélés, illetve telefonálgatásaim a vágóhidakra (húsparazitákért) is megszűnhetnek. Ez egy szerencsés gondolatnak bizonyult. Az első tárgylemezes mintám egy emberi bélmétely volt, egy hatalmas élősködő, az emberiség réme. Minden rákbetegnek, akit csak vizsgáltam, ott volt a májában (és nem a belekben). A kifejlett (élettelen) élősködő frekvenciája kb. 434 000 Hz. A tárgylemezen kikészített redia fejlődési stádiumú példány frekvenciája közel azonos (432 000 Hz), csak úgy, mint a más fejlődési stádiumban lévő egyedeké.
Élettelen dolgok is rezonálnak! Biológiai anyagokkal kereskedő cégek teljes katalógusai, több száz vírus, baktérium, élősködők, penészgombák, sőt mérgek, váltak így az új vizsgálati módszerhez elérhetővé.
Hirtelen egy váratlan ötletem támadt. Mi történne, ha egy bélmétellyel fertőzött ember megfogná egy 434 000 Hz-et kibocsátó frekvenciagenerátor kimeneteit? Mi történne a kifejlett bélmételyekkel?
Még azon a héten kipróbáltam ezt a tervet, de nem a bélmétellyel, hanem Salmonellával, Giardiával és Herpesszel, melyeket krónikusan hordoztam a szervezetemben. Megvizsgáltam magam egy 3 perces kezelés után. Nem találtam őket. Nem találtam ezeken a frekvenciákon rezonanciát. Újra és újra megismételtem a vizsgálatot. Tényleg elpusztultak, vagy csak lelassultak, esetleg elbújtak? Viszont a szimptómák is gyorsan megszűntek. A herpeszem kezdett leszáradni. Mindez túl egyszerűnek és hihetetlennek tűnt.
Vajon biztonságos volt, amit csináltam? Három héten belül megbízható adatok álltak rendelkezésemre az elektromos kezelésekhez szükséges szint meghatározásához. A megfelelő frekvenciával csupán 5 voltra van szükség, 3 percen keresztül. Ez korántsem ugyanaz, mintha a hálózati feszültséget használnánk, ami nemcsak a parazitát, de minket is megölne.
A paraziták elektromos árammal történő célzott megsemmisítése.
Tulajdonképpen mi is történt ezekkel a baktériumokkal vagy élősködőkkel? Ha meg tudtam semmisíteni olyan nagy élősködőket, mint az Ascaris vagy a bélmétely, akkor talán el tudnék pusztítani nagyobbakat is, mint a földigiliszta vagy a bolha. Ezek szabad szemmel is láthatók, és nem csupán elképzelem, amint a testemben kimúlnak. Tíz perc közel a frekvenciájuk felső határához elégnek bizonyult elaltatásukhoz, de nem pusztultak el. Később ellenőriztem a frekvenciatartományukat. A földigiliszták elvesztették mind a felső, mind pedig az alsó frekvenciatartományaiknak a jelentős részét. A bolhák szívósabbnak bizonyultak, csak kicsit vesztettek a frekvenciáikból. Viszont egyik sem nyerte vissza azokat, még hetekkel később sem.
Vajon embereket is károsíthat a rádióhullám, ha a saját sávjukba eső frekvenciával sugároznánk őket? Valószínűleg igen, ha a feszültség elég nagy lenne. Nem volt szükség kísérletekre, mivel azoknak az élősködőknek a frekvenciája, amelyeket el akartunk pusztítani, nem esik az emberének a közelébe sem, sőt nagyon is messze van attól.
Ezzel megszületett a betegségeket és azok okozóit támadó elektronikus módszerem. Meg kell találni egy vírus, baktérium vagy élősködő rezonanciafrekvenciáját, egy tárgylemezt, vagy egyéb mintát használva. Ezután kezeljük a szervezetben lévő, élő betolakodókat a saját frekvenciájukkal, és néhány perc elteltével a sugárzásuk megszűnik - vagy elpusztulnak, vagy betegek, és a fehérvérsejtjeink el fogják távolítani őket a testünkből.
Biosugárzás
Bármilyen furcsa, egészen bizonyos, hogy minden élőlény sugároz a saját frekvenciasávjában, mint egy rádióállomás, vagy a nap és a csillagok. Én ezt biosugárzásnak neveztem el.
Lehet, hogy ez az az energia, amit az ázsiaiak chi-nek neveznek; vagy talán csak szoros kapcsolatban van azzal. Talán ez az az energia, ami a meridiánjainkban áramlik, és amit már évezredekkel ezelőtt felfedeztek az ázsiai természetgyógyászok.
Talán ez az az energia, amit a hittel gyógyítók és a vallási tanítók már tudnak hasznosítani. Vagy mégsem?
Ami igazán csodálatos az az, hogy a hétköznapi emberek, akik a kineziológia, az inga, a vízkereső pálca és sok más "különleges energia" "művészei", minden bizonnyal részben a biosugárzást hasznosítják. Minden tisztelet a hétköznapi ember kiemelkedő intelligenciájának és nyitott gondolkodásának, hogy a modern tudományok minden ellenérve mellett felfedezte ezt az energiát.
Több mint egy évszázaddal ezelőtt európai tudósok kezdeményezték az "életerő" létezésének elfogadását, melyet úgy hívtak, hogy "élan vitale". Ezeket a tudósokat kiközösítették, még munkájukat is elveszítették. Fiatal tudósokat (beleértve engem is) pedig módszeresen arra tanítottak, hogy lenézzék ezt a nézetet. Ugyanakkor természetesen arra is tanítottak, hogy a jó tudós érzelem nélküli: nem becsmérel más nézeteket, teljesen nyitott gondolkodású, és nem cáfol semmit, amíg minden kétséget kizáróan meg nem győződött az ellenkezőjéről. Az egyetemi évek fiatalos lendülete olyan fogékony minden előítéletre és az elfogadás utáni vágy olyan hatalmas, hogy igazán nehéz semlegességet tanítani. Vagy legalábbis megkülönböztetni érzelmet és tényt. Hová tűntek ezek az alapvető pedagógiai elvek? Én tényleg komolyan vettem, a "kutasd az igazat" eszméjét, de rögtön félre is vezettek a "kutass az elfogadásért" ösvényére.
Nem tudom, hogy hogyan keletkezik ez a sejtjeinkből jövő elektromos sugárzás (adás). Csupán a frekvenciáját vettem észre és "fogtam be" (moduláltam), hogy az mérhetővé vált. Ez a frekvenciatartomány pedig 1 520 000-től 9 460 000 Hz-ig terjed (gyermekek esetében), ami a rádiófrekvencia tartományba esik.
Bárki, aki kísérletezett már rádióhullámokkal, tudja, hogy azok milyen különlegesen viselkednek. Nem úgy különleges, hogy "ismeretlen", hanem hogy lenyűgöző. Nem kell, hogy az áramkörök teljesek vagy zártak legyenek, a rádióhullám még is terjed. Emberi testek és tárgyak tudják azt "fogni" anélkül, hogy az áramkörben lennének. Ez a lenyűgöző jelenség, a körülöttünk lévő tárgyak - beleértve magát az embert is - induktív, és kapacitív tulajdonságaiból ered.
Élősködőink zeppelése
Zeppelésen a kórokozók célzott, elektromos árammal történő pusztítását értem. Évekig egy közönséges frekvenciagenerátort használtam, hogy egyenként "zeppeljem" a különböző kórokozókat. Először készítettem egy táblázatot a gyűjteményemben lévő legtöbb (több mint 80) baktérium és vírus frekvenciáról. Ezután minden betegemet ezekre a kórokozókra teszteltem, remélve, hogy nincs bennük valami olyan, amiről nincs mintám. Még az egyszerű megfázással érkezett személyekben is egy tucat kórokozó volt, melyekre pozitív eredményt kaptam (az Adenoviruson kívül).
A fiam 1994-ben készített egy hordozható, elemmel működő, precíz frekvenciagenerátort. Ez azt a célt szolgálta, hogy bárki képes legyen a bélmételyt elpusztítani egy olcsó, 434 000 Hz-en működő készülékkel. Úgy gondoltam, hogy mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy ezt a készüléket akár otthon is elkészíthesse, mert már egy megadott frekvencián történő zeppelés is jelentős előnyökkel jár. Amikor én magam kipróbáltam a készüléket egy bennem lévő baktériumon, meglepődve tapasztaltam, hogy három másik, egészen más frekvenciával rendelkező baktérium is elpusztult. Ez még sohasem történt meg azelőtt. Amikor pedig olyan embereken próbáltam ki, akikben egy tucat különböző kórokozó volt, mindegyik parazita elpusztult.
A sorozatos próbák igazolták, hogy ez a hatás nem valami speciális tervezésnek, vagy éppen egy, a készülék által produkált különleges hullámkarakterisztikának volt köszönhető. Az ok a készüléket működtető elem volt.
Bármely pozitív tartományba eső frekvencia egyidejűleg pusztít el minden baktériumot, vírust és élősködőt, megfelelő feszültségen (5-10 Volt), időtartamban (7 perc) és frekvenciatartományban (10 Hz-500 000 Hz).
Korábban mindig úgy állítottam be a frekvenciagenerátoromat, hogy a kimenő feszültség csak a pozitív, és nulla között váltakozzon. A hatása pontosan megegyezett a fiam által készített készülékével.
A kizárólag pozitív tartományba eső frekvenciákkal lehet a kórokozókat a leghatásosabban és a leggyorsabban elpusztítani. Egy kezelés azonban nem elég.
Ahhoz, hogy minden kórokozót elpusztítsunk, három kezelés szükséges. Miért? Az első zeppelésnél elpusztulnak a vírusok, baktériumok és élősködők, de pár perc múlva ismét újabb baktériumok és vírusok jelennek meg. Arra a következtetésre jutottam, hogy a baktériumok és a vírusok megfertőzik az élősködőket, és amikor azokat elpusztítjuk, ismét szabaddá vállnak. A második zeppeléssel elpusztítjuk a szabaddá vált vírusokat és baktériumokat, de hamarosan újabb vírusok jelentkeznek. Ezek biztosan a megmaradt baktériumokat fertőzték meg. A harmadik zeppelés után már sohasem találtam nyomát vírusnak, baktériumnak vagy élősködőnek, még órákkal később sem.
Miért nem pusztul el a vírus az élősködőben az első zeppelés alkalmával? Talán mert az elektromosság csak a dolgok felületén "utazik". Az élősködők teste leárnyékolja a belsőjüket. Ez az oka annak, hogy a korábbi, ígéretes próbálkozásaim, amikor órákig kezeltem a frekvenciagenerátorral különböző frekvenciákon betegeket, nagyon gyakran csak részleges és időleges eredménnyel jártak - mert a kezelés csak egyszeri volt, nem pedig háromszori. Ez ugyancsak magyarázat arra, hogy miért jelentkeznek megfázási tünetek, ha csak egyszer használjuk a frekvenciagenerátort, illetve a Zappert.
A zeppelés nem pusztítja el a dolgok belsejében védelmet élvező organizmusokat, mint amilyenek például a gyomrunkban vagy a beleinkben vannak. Az elektromosság csak a gyomor, illetve a bél falán folyik, nem a belső tartalmukon keresztül.
Tehát a zeppelés sem tökéletes, de olyan jelentős javulást hozhat, hogy mindenkinek vennie, vagy készítenie kellene egy Zappert.
Élősködők és szennyeződések
A parazita szót két értelemben használjuk. Minden élőlény, ami rajtunk, vagy bennünk él és belőlünk táplálkozik, az parazita. Teljesen mindegy, hogy milyen a mérete, élősködőnek hívjuk.
Valahogy azonban meg kell különböztetnünk a nagy férgeket a közepes méretű amőbáktól, a még apróbb baktériumoktól és a mind között legkisebb vírusoktól. Általában a parazita kifejezést a nagyobb fajtákra értik, az amőbától felfelé, de ebben a könyvben a parazita szót az összes fajra használjuk.
Az élősködő férgeket két csoportra osztjuk: a laposférgekre és a hengeresférgekre. A laposférgek életmódja inkább a piócákéhoz hasonlít. Gyakran a fejükkel (scolex) tapasztják oda magukat az áldozathoz, mint a szalagférgek, néha pedig egy speciális tapadókoronggal, mint a métely. A hengeresférgek kör keresztmetszetűek, a földigilisztára hasonlítanak, noha olyan vékonyak is lehetnek, mint egy hajszál (orsógiliszta, filaria), vagy mikroszkopikus méretűek (mint a Trichinella).
Az élősködő férgek többféle fejlődési szakaszon mennek át, és ezekben még nagyon különböznek a kifejlett egyedektől.
A hengeresférgek, mint az Ascaris (a hétköznapi kutya és macska bélféreg), a legegyszerűbbek. Az állatok egy kis kosszal együtt lenyelik a petéket, amikből apró lárvák kelnek ki. A lárvák a tüdőbe költöznek, ahonnan az áldozat felköhögi, majd újra lenyeli őket. A paraziták időközben néhányszor vedlenek, majd elmásznak a bélbe, ahol végül teljesen kifejlődnek és petéjüket a székletbe ürítik.
Vannak helyek a testben, amit a férgek előnyben részesítenek. Például a Dirofilaria kedvenc szerve a szív. Ez alapvetően a kutyáknál előforduló parazita, de megél az emberi szívben is. A szabályok alól persze mindig vannak kivételek. A tesztek, amiket elvégeztem, kimutatták, hogy a Dirofilaria más szervekben is megél, hogyha azok már eléggé szennyezettek oldószerekkel, fémekkel és más szennyezőanyagokkal.
A laposférgeknek - mint például a szalagférgeknek - már sokkal bonyolultabb életszakaszai vannak. Az áldozat megeszi őket egy kis piszokkal együtt. Miután kikelnek, az apró lárvák a kedvenc szervükbe vándorolnak. A szervezet egy cisztával tokba zárja őket. A fehérvérsejtek pedig arra vannak kiképezve, hogy soha ne támadják meg a saját szövetet... a ciszta pedig a testhez tartozik! Így a szalagférgek egy időre biztonságos lakhelyre találtak. Ha húst eszünk, akkor a hússal együtt egy ilyen cisztát is megehetünk, ha az már előtte elszállásolta magát az állatban. A tokot rágás közben feltörjük a fogunkkal, a kis lárvát lenyeljük, és ő már próbál is fejével a belünkbe kapaszkodni. Közben szelvényről szelvényre egyre hosszabb lesz. A szelvények a petékkel együtt, a széklettel távoznak. Gyakran találtam meg a kutyaféreg kisebb változatát embereknél.
A mételyek is elég bonyolultak. A peték a székletben vannak, ami persze nem jeleni azt, hogy így ennénk meg őket. Úgy képzeljük el, hogy egy kis tóban kikelnek, ahol a csigák és a halak megeszik őket. A lárva ezekben a "másodlagos vendéglátókban" nő fel. Később a csiga elhullatja őket, és a lárvák ezután rátapadnak a tó melletti lombozatra. Egy kemény metacercaria tömlőben telelnek át. Ezután egy gyanútlanul legelésző állat megeszi őket. Apró felnőttként bújnak elő a cisztából, és rögtön rátapadnak a szívókájukkal a bélre. Most már biztonságban kifejlődhetnek, és elindulhatnak petéket rakni.
A négy közismert métely a következő: az emberi bélmétely, az emberi májmétely, a juhok májmételye és a marhák hasnyálmirigymételye. Ne hagyja, hogy a juh, vagy a marha szó megtévessze: emberben is megtalálhatóak ezek az élősködők.
A legveszélyesebb parazita
A Fasciolopsis buskii az a bélmétely (laposféreg), amit minden egyes rákbetegség, HIV-fertőzés, Alzheimer-kór, Crohn-betegség, Kaposi szarkóma és endometriózis hátterében felfedeztem, de nagyon sok emberben előfordul ezen betegségek nélkül is. Ennek az élősködőnek az életében hat különböző szakaszt különböztetünk meg.
| Életciklus neve | Az életciklus történései | Kinézet |
| 1. Pete | A peték a talajra hullanak a széklettel Az eső bemossa őket az apró tavakba. |  |
| 2. Miracidia | A vízben kikelnek a petéből és kis csillóik segítségével gyorsan elúsznak egy csigáig. Ha két órán belül nem találnak egy áldozatot, akkor túlságosan kimerülnek és elpusztulnak. |  |
| 3. Redia | A miracidiában kis gömbökként fejlődnek tovább. Ezek az "anya" rediák, és mindegyik és mindegyik hordoz magában egy gyermek rediát 8 hónapig, még mindig a csiga nyirok- rendszerében élve. A gyerek rediák is folyamatosan cercariává fejlődnek. |  |
| 4. Cercaria | Farkuk nő, hogy kijussanak a csigából, és el tudjanak úszni egy növényig. Ha a csiga épp egy növényen táplálkozik, a cercaria rákapcso- lódik szívószájával a növényre, és perceken belül tömlővé formálja magát. Olyan lesz, mint egy selyemgubó. A farka leesik és feloldódik a vízben. |  |
| 5. Metacercaria | Dupla falú tömlő. A külső fala nagyon nyálkás, de amikor esszük a növényt, akkor hozzátapad. A legkisebb nyomás feltöri, és a tömlő a szájban marad. A szinte törhetetlen belső fal védi meg a szétrágástól, a keratinszerű fedőréteg pedig megakadályozza, hogy a gyomornedvek felold- ják. Amikor eléri a patkóbelet, és ott a bélnedvekkel találkozik, azok feloldják a tömlőfalat, és szabaddá teszik a parazitát. Ekkor az rögzíti magát a bélhez, és teljesen kifejlődik. |  |
| 6. Kifejlett egyed | Évekig elél a belekben, és minden ürítésnél 1000 petét hagy maga után. |  |
-táblázat-
A Fasciolopsis életciklusainak első feléhez a csigát használja "másodrendű vendéglátónak". De ha testünkben oldószerek vannak, a többi öt életperiódusát is bennünk éli le.
Ha ez az oldószer a propil-alkohol, a bélmétely már egy másik szervünket használja másodrendű vendéglátóként - és ez a szervünk rákos lesz.
Ha az oldószer a benzol, a bélmétely a csecsemőmirigyben fejlődik, és már le is tette az AIDS alapjait.
A faszesz arra készteti a hasnyálmirigymételyt, hogy a hasnyálmirigyet használja a fejlődéshez is, ami ennek a szervnek a zavaraihoz vezet, amit a köznyelvben cukorbetegségnek hívunk.
Azt figyeltem meg, hogy ha xilol (vagy toluol) az oldószer, akkor mind a négy fajta métely az agyat használja másodlagos vendéglátónak.
Ha metil-etil-keton (MEK) vagy metil-butil-keton (MBK) az oldószer, akkor a méh az áldozat és az eredmény endometriózis.
Ez az élősködés egy új fajtája, aminek az eredete a szennyeződések közt keresendő. Azokat a betegségeket, melyeket a métely különböző helyeken történő fejlődési alakjai okoznak, "mételybetegségnek" hívom.
Vajon az oldószereknek hasonló hatásai vannak a férgekre is? Ez érdekes és fontos kérdés. Keresse a választ. Én még nem tudom.
Szennyeződések
A környezetünkben lévő szennyezőanyagoknak semmiképp nem szabadna bejutniuk a szervezetbe, mert akadályozzák azt a működésben. Ameddig nem hatolnak át a szöveteken, addig nem okoznak kárt, mint pl. a műanyag szemüvegek vagy a ruhák. De ha behatolnak, a szervezetnek harcolnia kell, hogy megszabaduljon tőlük.
A szennyezőanyagok a testünkbe kerülhetnek azáltal, hogy belélegezzük őket, az ételeken-italokon keresztül, amiket megeszünk vagy megiszunk és azokból a termékekből, amiket a bőrünkre kenünk.
A legnagyobb tragédia az, ha nem ismerjük fel, amikor egy szennyezőanyag károsít minket.
Tegyük fel, hogy két ember ugyanazt az arckrémet használja. Az egyikük kiütéses lesz tőle, a másik nem. Akinek nincsenek tünetei, nyugodtan használhatja tovább, őt nem károsítja ez az anyag, mert ő ebben az esetben olyan, mint egy bank páncélterme: "bevehetetlen" az arckrém számára. Még jobb hipotézis, hogy az arckrémben volt valami mérgező anyag - amit a kiütések is tanúsítanak -, és csak azért úszta meg az egyikük, mert erősebb volt az immunrendszere. Az immunrendszer itt olyan, mint a pénz a bank páncéltermében, minden méreganyag-támadás elvesz belőle valamennyit. Ha elfogy ez a pénz, a bank (az egészség) csődbe megy.
Oldószeres szennyeződések
Az oldószerek olyan vegyületek, amelyek bizonyos anyagokat feloldanak. A víz egy hasznos, életet adó oldószer. A többi a legtöbb esetben zsíroldó, és veszélyezteti az életet, hiszen minden sejtünk körül - különösen az idegsejtjeink körül - zsír formálja a membránfalat.
A legkárosabb oldószer a benzol, ez behatolva a csecsemőmirigybe lerombolja az immunrendszert, ezáltal utat nyit például az AIDS-nek.
A másik legkárosabb a propil-alkohol, ami a májba megy, és bármelyik távoli szervben rákot okozhat.
Tettestársak még a xilol, toluol, faszesz, metil-klorid és a triklóretán (TCE).
Fémszennyeződések
A biokémikusok tudják, hogy az ásványi anyagok elemi állapotban gátolják az enzimeket abban, hogy felhasználják ezt az ásványt. A réz, amit a húsokkal és növényekkel megeszünk, nélkülözhetetlen. A szervetlen réz viszont - amiből a vízvezetékek, vagy éppen a teáskannák készülnek - a szervezetbe jutva már rákkeltő.
Sajnos környezetünkben a szervetlen fémek terjedtek el. Fém ékszereket hordunk, fémformákban sütött kenyeret eszünk, és fémvezetékekből isszuk a vizet.
A másik fontos és veszélyes fémforrás a fogtömésekben van. A higany alapú amalgám tömések a Fogorvosok Szövetségének ajánlása ellenére sem biztonságosak. Sőt a higany gyakran még talliummal is szennyezett, ami így még károsabb. Ha valaki arany, vagy ezüst töméseket használ, az veszélytelenebbnek tűnik, de senkinek sem szabad a testében, vagy akár a bőrén tiszta fémet hordania.
Egyéb, elterjedt mérgező fémek is eljuthatnak hozzánk. Ilyen például az ólom vagy a kadmium a forrasztott és horganyzott vezetékekből, a nikkel és a króm a fogkrémekből és a kozmetikai cikkekből és az alumínium a konzervekből és a főzőedényekből.
Mikotoxinok
A penész állítja elő az egyik legmérgezőbb ismert anyagot, amit mikotoxinnak hívunk. Egy kis penészes gyümölcs, vagy zöldségdarab megmérgezi az egész üveg lekvárt, szörpöt, savanyúságot. Mivel a penész élő anyag, ezért a Zapper ki tudja irtani, de a mikotoxin nem, ezért azt csak a máj tudja hatástalanítani.
A mikotoxin annyira mérgező, hogy ha egészen kis mennyiség a szervezetbe kerül belőle, az napokra munkaképtelenné teszi a máj egy részét.
Az aflatoxin a leggyakoribb mikotoxin, amit teszteltem. Olyan penész állítja elő, ami rengeteg különböző növényen nő. Ezért is figyelmeztetem az embereket, hogy csak tökéletesen ép citrusféléket egyenek, és soha ne igyanak bolti gyümölcslevet. A narancsléhez több száz narancsot dolgoznak fel, amiből szinte biztos, hogy legalább egy penészes, és így már az egész, amit megiszunk, a májunkat terheli.
Egy nagy adag C-vitamin segít a máj gyors regenerálódásában. Abban is segít, hogy megszabaduljunk az aflatoxintól, még mielőtt elfogyasztanánk. Legyen mindig kéznél egy praktikus műanyag doboz, C-vitamin porral, amit használjunk úgy az ételeinknél, mintha megsóznánk vele őket.
Tizenhárom további mikotoxint találtam az ételeinkben.
Fizikai mérgek
A belélegzett por nem tesz jót nekünk, ezért a testünk rögtön ki akarja adni magából: addig tüsszögünk, köhögünk, amíg végül ki tudjuk köpni. Képzeljük csak el, milyen lenne törött üvegszilánkokat belélegezni! Ezer helyen vágnánk bele a tüdőbe, és nem tudnánk őket felköhögni. Terjednének tovább. Vagy képzeljük el, hogy lenyelünk egy varrótűt, vagy gombostűt. Ha csorba a hegye, akkor eljut a belekig. De ha éled, megakad a szövetben, és egyre mélyebbre hatol benne.
Soha nem lélegeznénk be tudatosan üvegszilánkot. Jogosan félünk tőle, hogy találunk belőle az ételben vagy a csupasz talpunk alatt. Azzal azonban nem vagyunk tisztában, hogy az egész otthonunkat feltöltjük vele, ha az üveggyapot szigetelés nincs hermetikusan elzárva. Bármilyen apró rés van a mennyezeten vagy a falakon, még ha valamilyen szövettel le is van zárva, apró üvegszilánkok tömkelegét engedi be lakásunk légterébe. A szilánkok a légáramlatokkal együtt bekerülnek az életterünkbe, tehát minden rést, ami a padláshoz vagy más szabadon szigetelt helyhez kapcsolódik, légmentesen le kell zárni. Soha ne használjunk üveggyapotot (amely üvegszálból készült - a ford.) otthonunk építéséhez, drapériákhoz, illetve a fűtőcső szigeteléséhez. Azt tanácsolom, hogy - amikor senki nincs otthon - az egészet távolítsa el, aztán porszívózzon ki, és poroljon le mindent!
Az építőmunkások csak alkalomszerűen vannak kitéve az üvegszál ártalmainak, ezért őket sokkal kevésbé károsítja, mint azt, akinek a mennyezetén akár egy egészen apró rés is van, mivel így állandóan érintkezik ezzel az anyaggal, és ettől ciszta keletkezik a szervezetében. Ez a ciszta tökéletes helyet nyújt az élősködőknek és baktériumoknak a letelepedéséhez és szaporodásához. Ha bélmétely költözik oda, a ciszta rosszindulatúvá válik.
Azoknak a rákos betegeknek a szervezetében, akiknek tömör tumorjaik voltak, mindig találtam üvegszálat, vagy azbesztet.
Az azbeszt a másik apró, üvegszilánk élességű dolog, ami behatol a testbe és ott - mint egy kardhal - felnyársalja a sejteket, egészen addig, amíg (ebben az esetben is) egy ciszta nem keletkezik.
Elhitették velünk, hogy nincs többé azbeszt az otthonunkban, mert betiltották azokat a tűzálló anyagokat, amelyekhez használták. Ez talán igaz, de rátaláltam egy elég elterjedt azbesztforrásra, ami a ruhaszárító gép. Amikor a gépszíj átforrósodik, azbesztdarabkák szabadulnak fel belőle. Ezek keresztülhatolnak a gép eresztékein, és a nagy nyomás miatt bekerülnek a forró levegőt kiengedő csőbe, és máris ott vannak a légtérben.
Kémiai mérgek
A fluorozott szénhidrogének (CFC-k) vagy freon a hűtőközeg a légkondicionálókban és a hűtőszekrényekben. Ezt az anyagot gyanúsítják azzal is, hogy az ózonréteg kilyukadását okozta a Déli-sark fölött. Minden rákbetegségben szenvedő beteg rákos testrészében találtam CFC-t. Előzetes bizonyítékom van arra, hogy a CFC az, ami arra csábítja a többi szennyezőanyagot - üvegszál, fémek, PCB - hogy tumorrá nőjenek, ahelyett, hogy kiválasztódnának, így "szuper rákkeltő" anyag lesz belőlük.
Hogyan tudjuk kideríteni, hogy van-e CFC-szivárgás az otthonunkban? Ha a légkondicionálót vagy a hűtőt fel kell tölteni, az azt jelenti, hogy már régóta ki vagyunk téve a CFC káros hatásának. Nagy szükségünk lenne egy olcsó, otthon használható tesztre, hogy lefüleljük ezt a gyilkost.
Az arzént rovarirtáshoz használják. Miért kellene a svábbogarakkal együtt magunkat is megmérgeznünk? Csak azért, mert nem látjuk, hogy hogyan történik? Ahogyan azt sem látjuk, ahogy az üvegszál lebeg a levegőben? Szorgalmas tudósaink nagyon részletesen megismerték az arzén mérgezési mechanizmusát. Akkor miért szórhatjuk be vele a gyepet, ahonnan a cipőnkkel bevisszük a lakásba?
A poliklórozott bifenil (PCB) egy olajos vegyület, rendkívül jó elektromos sajátosságokkal. Eredetileg transzformátorokhoz használták egészen addig, amíg a környezetvédelem reflektorfényébe nem került, ugyanis nem tud lebomlani, kevésbé szennyező anyagokká. Betiltották a használatát, de én a legtöbb forgalomban lévő szappanban és mosószerben megtaláltam. Úgy szabadultak volna meg a transzformátor olajától, hogy szappankészítőknek adták el?
Formaldehiddel kezelik a habszivacsot. Ennek eredményeként a habszivacsból készült bútorok, matracok és párnák - úgy két évvel a gyártás után - elkezdik kiadni magukból a formaldehidet. Ha egész éjjel egy új habszivacs párnával alszunk, komoly tüdőbetegségeknek tesszük ki magunkat.
Minden, a háztartásban használt tisztítószer hátulján találhatók mérgezési figyelmeztetések. Minden folyadék mérgező, amit az autónk felhasznál.
Minden rovarirtó, gyomirtó és műtrágya mérgező. Minden festék, lakk, wax, kenőzsír, fehérítő és mosószer kórházba juttat minket, ha egy egészen kis adag is a szervezetbe kerül belőlük. Akkor miért tartjuk őket magunk körül?
Ha zeppelés után még mindig beteg, akkor a mérgek még mindig ön ellen dolgoznak. Szabaduljon meg tőlük, mert ez a legfontosabb lépés az egészség felé.
Forrás: Hulda Regehr Clark Ph.D., N.D. - Meggyógyulhatsz
Abetegségek valódi okai és gyógymmódjai