A testdíszítés gyökerei

Az emberiség a kezdetektől alkalmazta a testdíszítés különféle formáit. Már jóval az írott történelem kezdeteit megelőzően, 100000 éve az első barlanglakók kagylóhéj hajdíszeket és csontból készült nyakláncokat viseltek.
Később a kőkorszakban számos kultúrában szokás volt a növényi és ásványi anyagokból készült testfestékek alkalmazása, a közösséghez tartozás és a rangsorban elfoglalt hely kifejezésére. A testre festett szimbolikus jelek a vadászattal kapcsolatos szertartások, vallási ünnepségek, ceremóniák részeivé váltak.

Egy varázserejű növény

Az ősi hiedelmek szerint a henna megerősíti az emberek közötti kötődést, mivel a hennával festett motívumok felrajzolásához testi érintkezés szükséges. Ez általában a hennafestő művész és alanya, legtöbbször nők között jön létre. A henna festőre úgy tekintenek, mint bizalmasra, sámánra, aki a kulturális és művészeti hagyományok és az adott személy egyénisége és jelleme alapján választja ki a motívumokat.

Mi az a henna?

A henna (a név a perzsa hin-uh szóból ered) egy cserjeszerű fa elnevezése, amelyet évezredek óta termesztenek.
Hennafestéket elsősorban Észak-Afrikában (Marokkó, Szudán, Egyiptom), Dél- kelet-Ázsiában, Indiában és Pakisztánban készítenek.

A testfestés, mint népművészet

A mehndi vagy hennafestés Indiában a muzulmánok megjelenésével hamar a népművészet részévé vált. A narancs-vörös mehndi színei gyakran díszítették a menyasszonyok testét.
Ezektől az időktől fogva Indiában a mehndi virágzó népművészeti ággá vált.

A hinduk szerint Laksmi istennő, a gazdaság és a szerencse istenasszonya kedvelte a mehndit. A hennacserjét ezért a jó léttel és bőséggel azonosították.

A henna jó néhány kultúrában a szerelem, az örök fiatalság, a jólét és a hosszú élet jelképe.

Mire ügyeljünk hennapor vásárlásakor?

A henna természetes növényi eredetű termék, így származási helytől függően a minősége változó. Csak tiszta, nem módosított, természetes eredetű terméket használjunk! Ne vásároljunk fekete hajfestéket tartalmazó terméket! Ezeket ugyanis veszélyes a bőrön alkalmazni. Magyarországon a fekete színezéket tartalmazó hennát a kiskereskedelem engedély nélkül árusítja.

Testfestésre leginkább a hennacserje csúcsáról szüretelt levelek alkalmasak. Minél sötétebb zöld a levél szín, az annál frissebb. A levelek idővel oxidálódnak és megbarnulnak, porladni kezdenek, és gyakorlatilag használhatatlanná válnak. A jó minőségű porított henna illata jellegzetes.

Kérdések és válaszok

A henna természetes eredetű anyag?
Igen a henna természetes színezőanyag, és a legtöbb embernél semmilyen káros mellékhatással nem jár az alkalmazása. A leveleket leszüretelik a cserjéről, megszárítják, majd porrá őrlik. Egyes a kereskedelemben kapható termékekhez adalékanyagokat adnak, ezért mindig figyelmesen olvassuk el a hozzávalók listáját. Alkalmazás előtt egy kis területen próbáljuk ki a hennát, így meggyőződhetünk róla, hogy nem vagyunk allergiásak a hennára.

Fájdalmas-e a henna alkalmazása?
Nem! A hennafestés egyáltalán nem jár fájdalommal, hanem kellemes, ellazító szépészeti művelet, amelynek legmegerőltetőbb része az, hogy a minta elkészítése közben mozdulatlanul kell maradnunk; ez az időtartam a minta bonyolultságától függően 30 perctől akár több óráig is eltarthat.

Milyen szaga van a hennának?
Egyesek kedvelik a henna illatát, míg mások nem bírják elviselni. A hennapaszta illata leginkább egy tanyasi udvar, vagy nedves anyag szagára emlékeztet. Ennek ellenére egyesek egyenesen afrodiziákumnak tartják a henna illatát! Az adalékokkal (eukaliptuszolaj, citromlé stb.) összekevert hennapép kifejezetten kellemes illatú.

Miben különbözik a hennafestés a tetoválástól?
Mindkét testdíszítési módszer gyökerei a régmúltba nyúlnak vissza. A tartós tetoválást tűvel készítik a bőrre, ami fájdalmas művelet.
A hennafestést cukrásztölcsérhez hasonlatos eszközzel vagy fogpiszkálóhoz hasonló applikátorral viszik fel, amely nem sérti meg a bőrt, ezért a művelet nem jár fájdalommal.
    A tetoválás bizonyos országokban tilos.
Az ahhoz használt festékek mesterséges színezéknek minősülnek, ezért a bőrön való alkalmazásuk kockázatos. A nem sterilizált tetováló eszközök, tűk fertőző betegségeket terjeszthetnek, és egy évig nem adhat vért az, aki tetoválást készíttet magának. A hennával készített testfestés jót tesz a bőrnek, megszűnteti a bőrirritációt, és fényvédő hatású.
    A tetoválás eltávolítása nem könnyű, és általában maradandó nyomot hagy. A henna viszont 2-3 hét alatt magától kifakul, a henna színétől, a festék száradási idejétől, a bőr típustól, a fürdés gyakoriságától és attól függően, milyen mértékben fedetlen a bőrfelület.

Milyen színekben készülhet hennafestés?
Bőrünk kémhatásától és bőrszínünktől függően a motívumok színe lehet narancsos, vöröses, barna, bordó vagy khaki zöld. A szín emellett függ a keveréktől és attól, hogy azt a motívum festésekor mennyi ideig hagyták a bőrön.

A henna, mint gyógyszer

A hennát ősidők óta használják gyógynövényként. Már az egyiptomi hieroglifák is megemlítik, de szó esik róla az Ótestamentumban, az Énekek énekében, és Theofrasztosz görög orvosnak, Arisztotelész tanítványának, a Növények története szerzőjének írásaiban is. Mohammed is javasolta követőinek a henna alkalmazását; ő maga hennával kezelte a sebeit. Agasztja hindu bölcs, és gyógyító 12000 strófából álló művében, az Agastijamamouniban a hennát, mint a "pulzus őrét" és fertőzések ellenszerét említi.

Hogyan hat a henna?

A bőrre felvitt hennapaszta hűsítő és vérzéscsillapító hatású, amely számos baktérium és gombafaj ellen védelmet nyújt.
A henna segít csökkenteni a testhőmérsékletet, enyhíti a fejfájást, a lázat, az "égő láb" szindrómát (amely a B-vitamin hiány tünete lehet), sőt még a hisztériás rohamot és az agresszivitást is

Indiában, Arábiában és Afrikában hagyományosan hennatartalmú készítményeket alkalmaznak sebgyógyításra, kisebb égési sérülések, rovarcsípések, körömgomba kezelésére, az "atlétaláb" tünet együttes, akné, száraz bőr gyógyítására, a bőr horzsolások elleni védelmére. A kuvaiti és a Perzsa-öbölben élő gyöngyhalászok hennával festik a tenyerüket, hogy megvédjék a horzsolástól és megelőzzék az izzadást, így elkerüljék, hogy evezéskor és a kötelekkel végzett munka közben felhólyagosodjon a tenyerük.

Malajziában hennafőzettel gargalizálva kezelték a torokfájást, teájával pedig a hasmenést és a vérhast. Indiában, Nepálban és Jáván a herpesz hólyagokat felaprított hennalevelekből főzött, lehűtött teával és szegfűszegolajjal borogatják. A hennanövényből készített alkoholos kivonat enyhén antimikrobális hatású a szalmonella, e. coli és számos más szájon át fertőző kórokozóval szemben.

Motívumok a világ minden tájáról

Észak-afrikai stílus

Az észak-afrikai hegyekben és sivatagokban élő berberek hennamotívumai merész geometrikus alakzatokból és kifinomult, pöttyökből és hullámos vonalakból álló mintázatból állnak. A rajzok a hennafestő és a táj kapcsolatát és a vallási hiedelmeket tükrözik. A minták messziről is jól láthatók.

Észak-Afrikában a hennafestő művész neve negassah. A berberek a festék felviteléhez egy egyszerű, hegyes ágat használnak. A stencillel felvitt afrikai minták szintén nagyon kifinomultak; ezeknél a lábra ragasztószalag segítségével rajzolnak rombusz-, négyzetmotívumokat vagy sormintaként elhelyezett köröket.

Indiai stílus

India és Pakisztán mehndi motívumai az arrafelé honos növényeket és madarakat jelenítik meg. A díszes arabeszkmotívumok kifinomult kasmírmintákból, csipkeszerű áttört mintákból, pávákat, mangót, leveleket, szívet, arcokat mintázó ábrákból épülnek fel.

A felvitelhez használt eszközök legtöbbször egy kis, rugalmas anyagból (pl. műanyag tasak vagy fémes csomagolópapírból hajtogatott tasak) készült tölcsér, egy lapos végű fogpiszkáló vagy egy finom cseppentővel ellátott összenyomható palack. A mehndifestő művészek (mehndi wallák) tölcsérrel is bonyolult és aprólékos mintákat tudnak festeni.

Arab stílus

Az Arab-félszigeten élők az indákat, a spirálokat és a virágokat ábrázoló motívumokat kedvelik. Az észak-afrikai népekhez hasonlóan az iszlám hívei itt sem festhetnek állat- vagy emberalakokat.

Az arabok általában ágdarabbal (mishwak), fogpiszkálóval vagy szemfestéshez használt pálcikával viszik fel a hennát a bőrre.

A hennapaszta elkészítése

Célunk az, hogy fogkrémhez hasonló állagú pépet kapjunk, amelyet vékony csíkban tudunk kinyomni a hennatölcsérből. Ha fogpiszkálóval hordjuk fel, az állaga lehet kissé sűrűbb is.
A hennapaszta letakarva szobahőmérsékleten 3 napi eláll.
Hűtőszekrényben 1-2 hétig tárolható jól záródó edényben.
A hennapasztának annyiféle receptje létezik, ahány lelkes híve a hennafestésnek! A következőkben két receptet adunk meg.

Hennapaszta alaprecept

A fertőtlenítő hatású eukaliptuszolaj, amely megnyitja a bőr pórusait, gyógyszertárakban és illatszerboltokban szerezhető be.

• 1 teáskanál (5g) hennapor, hintőpor sűrűségűre átszitálva
• 2 teáskanál (10ml) desztillált víz vagy főzött erős tea, felforralva és szobahőmérsékletűre hűtve
• 5 csepp eukaliptusz olaj
• 2 csepp szegfűszegolaj

1. Egy üvegben, vagy műanyag tálban keverjük össze a hennaport, a vizet, és az eukaliptuszolajat. Először minden hozzávalót tegyünk egy üvegbe, vagy tálba, majd egyféle irányban (óramutató járásával egyezően, vagy ellenkezően) keverjük össze. Gyorsan keverjük az anyagot, hogy csomómentes legyen.

2. Ha megoldható, felhasználás előtt legalább 5 órán át hagyjuk érni a pasztát. Ehhez takarjuk le, de nem zárjuk le légmentesen, és ne tegyük hűtőszekrénybe. Egy egyszerű teszttel megállapíthatjuk, hogy megfelelő-e a paszta állaga: akkor jó, ha a lefelé fordított kanálról 10... 15 másodperc alatt esik le.

"Elronthatatlan" hennapaszta-recept
(Forrás: Tap Dancing Lizard)

• 2 púpozott evőkanál (bő 30g) tiszta hennapor kétszer átszitálva
• 2 citrom, vagy zöld citrom (lime) leve átszűrve
• főzött kávé vagy tea

1. Apránként, folyamatos keverés mellett adjuk hozzá a citromlevet a hennaporhoz, míg a keverék állaga burgonyapüréhez hasonlatos lesz. Éjszakára tegyük félre.

2. Másnap reggel keverjünk a pasztához kevés kávét vagy teát, amíg csomómentes és fogkrémnél kissé hígabb állagú keveréket kapunk. Takarjuk le és estig tegyük félre.

3. Teszteljük a keverék állagát: fogpiszkálóval, vagy hennatölcsérrel rajzoljunk mintákat egy papírtörülközőre. Ha túl sűrű a keverék, kávéval hígítsuk fel. Ha viszont túl híg, adjunk még hozzá hennaport.

Hennatölcsér elkészítése

Ehhez szükségünk lesz némi gyakorlatra. A hennatölcsér elkészítéséhez a következőkre lesz szükségünk:

• műanyag fólia, vagy fémes csomagolópapír
• hosszú pengéjű olló
• átlátszó öntapadós ragasztószalag
• gombostű

1. Vágjuk le a zacskó (zárható fólia) záró részét, majd vágjuk szét az oldalsó és az alsó hegesztés mentén.
Ha műanyag fóliából vágjuk ki a tölcsért, annak javasolt mérete kb. 10x12,5...17,5 cm.

2. Hajtsuk félbe a műanyag fóliát és vágjuk ketté a hajtás mentén, így négy darabot kapunk.

3. Hajtsuk fel a bal sarkot, majd a középső ujjunkat helyezzük a felső sarokra, és fogjuk össze a két sarkot.
Ezután tekerjük középső ujjunk körül tölcsérbe a fóliát.

4. Középső ujjunkat a tölcsér belső oldala mentén mozgatva állítsuk be az alsó nyílás méretét. Az akkor megfelelő, ha nagyjából gombostűfejnyi.

5. Az előre levágott 4cm hosszú ragasztószalag-darabokkal a tölcsér alsó csúcsánál ragasszuk össze a fóliát. Legalább egyszer ragasszuk le egy hosszanti ragasztószalag-darabbal az egész toldást. Tölcsérünk kb. 15 cm hosszú lesz, felül kétujjnyi nyílással.

6. Kisméretű teáskanállal kétharmadáig töltsük meg, hogy a hennapép legfeljebb 6mm-re legyen a tölcsér hegyétől.
A tölcsér tetején szedjük le a felesleges hennapépet.

Hajtsuk le a tölcsér tetejénél a fóliát, és hüvelyk- és mutatóujjunkkal nyomjuk lefelé a hennapépet a tölcsér hegye felé.
A tölcsér nyílásánál csavarjuk meg a fóliát és rögzítsük befőttes gumival, vagy hajtsuk le és ragasszuk le. Ezután ragasszuk le az esetleg még nem rögzített illesztéseket, kiálló végeket.
Ha a tölcsér hegyének nyílása túl kicsi és a pép eltömi azt, ollóval nagyobbítsuk meg a nyílást, vagy gombostűvel próbáljuk meg elosztani a beragadt csomót.

Forrás: Norma Weinberg - Hennafestés